Lehet, hogy én nem vagyok egy stephordi feleség kategóriába eső háziasszony, nem csillog-villog a lakás állandóan, de eszembe sem szokott jutni, hogy ez mennyire nem zavar engem, mert nem is érzem úgy, hogy zavarnia kellene, egészen addig, amíg eszembe nem juttatják ;)

Van egy kedvenc bloggerem, aki sokszor beszél helyettem, amikor a számára (öhhöm, meg számomra is) teljesen természetes dolgokat osztja meg a nagyközönséggel - tegnap például azt, hogy nem is zavarja, hogy éppen hegyekben áll a szennyes, mert vannak a mosásnál fontosabb dolgok is.

Ez vicces, mert pont tegnap gondoltam arra, hogy már ideje lenne mosni és a konyhában is kicsit rendet tenni (a spájzban kezd izgalmas lenni a mindenféle megtalálása, de úgyis szeretem a kihívásokat, na), de aztán arra jutottam, hogy nekem most inkább edzenem KELL, mert a lelkemnek és a testemnek is jobb lesz az. És utána tényleg olyan zenbe kerültem, hogy nem is zavart, hogy a szennyesre éppenhogy rá tudtam tenni a tetejét, amikor az edzős ruháimat beletettem :) Hétvégén is lett volna dolgom, mégsem borultam ki, amikor inkább arra jutottam, hogy délelőtt elmegyek máshoz tornázni (ami nagyon-nagyon-nagyon jó volt), este pedig moziba (jó, ez utóbbi nem volt olyan frenetikusan jól sikerült választás, de ez más kérdés), mert igenis úgy gondoltam, hogy amikor egész héten este 7-8-9-ig dolgozom, akkor hétvégén jár nekem egy kis luxus, egy kis kényeztetés, nem pedig a hétvégi takarítós robotba belevetni magamat. Akkor hol marad a boldogság?

A tiszta ház egy elvesztegetett élet jele

Mindketten nem nézhetünk ki jól - vagy én vagy a lakás

Persze oké, néha muszáj ezeket is megcsinálni, jó-jó, előfordul, hogy a "néhánál" kicsit gyakrabban, főleg ha gyerek is van a háznál, de igenis meg kell tanulnunk átlátni, hogy mikor mi az, ami tényleg szükséges. Sajnos már nem emlékszem, kitől hallottam azt a mondatot, hogy: El kell dönteni, hogy mi az, ami sürgős és mi az, ami fontos és eldönteni, hogy melyikre szánunk időt. Például persze, hogy sürgős feladni a csekkeket, összeszedni a gyereket az iskolából, elmosogatni, ha már nincs miből enni, betartani a határidőket a munkahelyen és egyéb állandóan záporozó feladatokat elvégezni. De vajon mi az, ami fontos? Ha mindig csak a sürgős dolgok után szaladunk, akkor vajon marad időnk az igazán fontosakra? A családra, a barátokra, sőt, esetleg még magunkra is? Testi-lelki egészségünkre? 

Néha legyen az, hogy nem érdekelnek a sürgős dolgok és esélyt adunk annak, ami viszont fontos. Hosszú távon is. Néha legyen "fuck this shit" idő :)