Szóval mit is jelent számomra a sport…Igazság szerint 20éves fejjel visszagondolva, mindig is szerettem a sportot. A szüleim is sportoltak, ebből adódóan örültek annak, hogy én is szívesen mozogtam már kisgyerekként is. Első szerelmem a kosárlabda volt, melyet 3 és fél évig csináltam versenyszerűen. Rengeteg kemény edzés, meccsek, nyári táborok. Imádtam. Aztán eljött az idő, hogy váltani akartam, így hát jött az úszás. Ez a sport nem sokáig volt jelen az életemben, 1 év után abbahagytam. Valahogy annyira nem fogott meg azt hiszem. Ez idő alatt általános iskolás voltam, atlétika versenyekre vittek, mellette floorballoztam, egyszóval nem unatkoztam sport terén.

Középiskolás koromban már kissé elmaradoztak az edzések, 1 évig jártam kézilabdázni, de sajnos elég komolytalan edzés volt, így gyorsan véget is ért a kézilabdás pályafutásom és maradtak a tesiórák. Nyílván nem sok olyan gyerek van, aki szereti ha kényszerből kell lefutnia X kört vagy muszájból kell épp kötelet másznia. Hiába szerettem a tesi órákat, utáltam futni, kötelet mászni és konkrétan mindent amit muszáj volt.

Főiskolán aztán végképp nem mozogtam, maximum a fél órányi séták amíg odaértem a suliba. Ekkor kezdett el érdekelni az életmódváltás, fogyókúra és minden ezzel kapcsolatos dolog. Innentől kezdve heti 5x mozogtam 20-60perceket, mikor épp mennyi időm volt rá. Kipróbáltam sok dvd-t, eleinte csak ezekre tornáztam otthon, majd próbáltam minél változatosabban mozogni. Mivel régen utáltam a hosszútávfutást, kicsit kétkedve indultam neki. Első alkalommal kb 200méter után megálltam, mert nembírtam tovább futni. De a kitűzött távomat teljesíteni akartam, akárhogy is, ezért továbbmentem. Rengeteg megállással, de sikerült végigérnem a távon. Apró lépésekben haladva próbáltam minél többet és többet futni, távban és időben egyaránt. Ennek eredményeképp ma már gondtalanul futok le 6-7km-t, illetve egyszer már a 10km-t is sikerült végigvinni. Hihetetlen, de igaz…az ember nagyon gyorsan fejlődik, csak semmit nem szabad elsietni. Igen, már azt mondhatom, hogy megszerettem a futást.

Úgy érzem, nekem már örökké életem része lesz a sport. Kikapcsol, megnyugtat, levezethetem a napi feszültségeket, nem utolsó sorban pedig az utána jövő érzés, hogy IGEN ma is tettem valamit magamért, na hát az valami felülmúlhatatlan. Ha bárki arról kérdezne, hogy mi a legjobb sport, nem tudnék válaszolni. Minden ember más, épp ettől szép a dolog. Mindenkinek meg kell találnia a saját mozgásformáját, amiben jó, amiben sikereket ér el és élvezettel csinálja…akár csapatban, akár egyedül, de annyi féle sport közül választhatunk, hogy képtelenségnek tartom, hogy valaki ne találjon kedvére valót. Sose sportoljunk kényszerből, csakis élvezetből és magunkért. Viszont ha valaki azt kérdezné, hogy mit jelenet számomra a sport, azt hiszem, azt mondanám, hogy most már az életem egyik nagyon fontos tényezője, el sem tudom képzelni, hogy esetleg a jövőben ne sportoljak rendszeresen.

A sport és az egészséges életmód tette lehetővé számomra azt, hogy 30kiló fogyással elérjem azt az alakot, amit kb. általános iskolás korom óta nem láttam a tükörben, vagy talán még jobbat is. Egy sportos, egészséges testet és lelket.

Örülök, hogy írhattam a blogra, köszönöm a lehetőséget! :)