Ha úgy vesszük, Enikő az én Nesquick Nyuszim, mert mindig rá szoktam fogni, hogy az ő hibája, hogy én ide jutottam ;) Igaz, hogy nem az első Pilates-élményem kötődik hozzá, de az első katarzisos igen - történt az úgy, hogy nagyon-nagy (értsd: NAGYON) down voltam egyszer és akkor ő meghívott egy vigasztaló Pilatesre magához és akkor volt ott egy AHA-élményem és repültem utána napokig és azóta is bármikor elő tudom hívni azt az érzést, ami akkor és ott velem volt (jó, hát ezt most itt nem írom le, csak majd a saját kérdésreválaszolós bejegyzésemben) és azt hiszem, akkor dőlt el minden.

Ennek tudatában olvassátok Enikő válaszait ;)

 

Hogyan és mikor találkoztál a Pilatesszel?

Nyolc évvel ezelőtt kezdtem el pilatesezni. Akkoriban tipikusan az a fitneszteremjáró csajszi voltam, aki - mai edzői fejemmel belegondolva - valószínűleg teljes értetlenségbe kergette a vendégre váró oktatókat :) Mentem az órára, jól éreztem magam, de egyáltalán nem volt biztos, hogy visszamegyek újra rendszeresen (vagy egyáltalán). Élveztem szinte mindent, ha spinningre értem oda, akkor spinning, ha alakformáló, kondi, akkor az, de egyik órához vagy oktatóhoz, sőt teremhez sem kötődtem túlzottan. Ha nem fért bele hetekig a csoportos óra, akkor a konditerembe estem be a legváltozatosabb időpontokban (kivéve kora reggel). Szívesen mentem a keep-calm-and-do-pilates-15.pngbarátnőimmel, de nem ragaszkodtam feltétlenül a társaságukhoz, szóval egy teljes kavalkád volt az életem, mindenféle rendszer nélkül. Bár a mozgás mindig belefért, de teljesen kiszámíthatatlanul.

És akkor egyszer csak az egyik barátnőm azt mondta, hogy menjünk el erre a Pilatesre. Pillanatok alatt a kaotikus hetem egyetlen fix pontja lett a Pilates óra szerda este... a fentiek alapján elképzelhető, mekkora szó volt ez :)

 

Mi fogott meg (akkor) a leginkább a Pilatesben?

A legérdekesebb az, hogy nem is klasszikus Pilates óra volt. Bár az oktató legalább őszintén elmondta, hogy ahogyan ő tartja, az elég dinamikus, több alakformálós / nem pilateses elemmel: és mégis, még így is átjött a zsenialitása. Hogy nagyon jólesik, jó hangulata van az egésznek, ahogy - még heti egy alkalomtól is! - hétről-hétre jobban megy. Tetszettek a gyakorlatok, hogy küzdős, de nem szétesős, magamra figyelek és kikapcsol. Nem volt benne semmi tudatos, hű meg ha meg nagy szerelembe esés, egyszerűen csak spontán elkezdtem kötődni hozzá.

Csak később jött el egy olyan vízválasztó az életemben, amelynek apropóján végiggondoltam, melyek azok a dolgok, amelyekhez igazán ragaszkodom, és szinte azonnal a listára csusszant a Pilates. Ezen felismerés nyomán döntöttem el, hogy Pilates oktató leszek.

 

Mi a legjobb a Pilatesben? Milyen hatásait emelnéd ki leginkább? Akár azt, hogy rád milyen hatása van, vagy a vendégeidre.

Nekem a Pilates a válasz mindenre :) Számos más mozgásformát is nagyon szeretek, de mégis mindig rájövök, PilatesCALM.jpghogy a Pilates az igazi. Teljes testi és lelki harmóniát jelent: ha mentálisan fáradt vagyok és zaklatott, testileg lerobbant, avagy akármilyen mínuszos előjellel is megyek be megtartani az órámat, a végére olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Mindig meg lehet találni azt a nehézségi fokozatot, vagy azt a stílusú órastruktúrát, ami épp tökéletesen passzol az adott állapotomhoz. Lehet ez durvulós-stresszlegyűrős. Lehet kikapcsolós, extra-flows, fejben elringatós. Ha le vagyok ülve (vagy a vendégek le vannak ülve), akkor felpörgetős, vitalizáló, rutinból kizökkentő.

Azt gondolom, a vendégek is ezért szeretik: fizikailag irtó hatékonyan fejleszt, jobban érzik tőle magukat a bőrükben, és a napi állapotuknak mindig megfelelő módon tudják végezni. Ha fáradtak és szétestek fejben, akkor kicsit könnyebbre veszik a figurát, és a rutin kikapcsol. Ha épp a kizökkentés kell, akkor tudnak olyan intenzitást végezni, amivel megküzdenek. De összességében testileg és lelkileg is hatalmas élmény, ha az ember életének a része.

 

Mi a legjobb abban, hogy Pilates órákat tarthatsz?

Számomra nagyon fontos az, hogy a munkám nem csak úgymond a társadalomnak fontos, hanem az egyénnek is. Hogy nap mint nap látom azt a sok mosolyt, hallom, hogy hű, milyen jó volt, pont ez kellett, feldobva mennek haza, elmúltak a fájdalmak, hogy minden órától valakinek egy kicsit jobb, és az órák összességétől meg kifejezetten jobb életminőséget élnek. Az, hogy ezt közösen elérem a vendégeimmel, mindennél jobban hajt előre. Különösen sokat számít ez azokon a specifikus órákon, melyeket bevállalok: idősek, várandósok, gyerekek, akikkel ezért vagy azért nem feltétlenül könnyű, de én is küzdök, figyelek, igyekszem, meg ők is; és az eredmény, fejlődés, élmény önmagáért beszél.

tumblr_kqrhtj7y9W1qa3imho1_500.jpg

A Pilates órák nem kötelezők senkinek: szerintem nagy elismerés az, hogy emberek jönnek és szabadidős tevékenységként bevállalják. Olyasmivel foglalkozni, ami másoknak nem kényszer, hanem öröm, az extra jó érzés, amit mondjuk egy ELMŰ-ügyfélszolgálatos szegény sosem fog érezni. Szerencsém is van, mert nem bárki által látogatható óráim vannak, hanem zárt csoportjaim, szóval akik hozzám járnak, azok (gondolom) kedvelnek és bizalommal vannak irántam, így nagyon klassz a hangulat az óráimon és jó közösség épül, nyoma sincs annak a bizalmatlanul-méregetős-vajon-ki-mit-gondol jellegű kínos perceknek, amelyek azért más fitneszórán (mindkét fél részéről) előfordulhatnak.

És végül de nem utolsósorban nyilván a legeslegjobb az, ha az ember azt csinálhatja napi szinten, amit imád, amiben hisz, és aminek a pozitív hozadékát látja magán és másokon. És ez valami igazán különleges életérzés.