Nos, az én esetemben egyértelműen a FLOW-élmény a megfelelő válasz. :)

Gyerekkoromban – hű de nagyon rég volt – éveken át jazzbalettoztam, de utána egy nagyobb – úgy kb. 15 éves – kihagyás következett. :(

Indok mindig volt rá, hogy épp miért nem: nincs pénzem, időm vagy egyik sem, sokat dolgozom, fáradt vagyok, hideg van, meleg van, esik, fúj, ááá nem is kell! etc.  Ismerős indokok ugye?? :)

Aztán kb. 4 hónapja ismét elkezdtem. Hogy miért?!

Hiú, örök elégedetlen nőként elképedtem azon, amit a nyáron a fürdőruciban láttam. Hogy vékonyság ide vagy oda, a „nemsportolás” okozta „tünetek” azaz a puding-puhány alak már nekem kellemetlen.

Igen. Be merem vallani, hogy az elején kizárólag a külsőségek, feszes comb, popsi, formás alak elérése inspirált abban, hogy megmozduljak és lehetőleg heti rendszerességgel mozogjak.

Aztán az első edzések alkalmával jött a döbbenet. A heti 2 vagy 3 alkalmas mozgás (javarészt fitnesztermi aerobic és erősítő órák) során elkapott és magával sodort a FLOW. Az a felszabadító, magával ragadó áramlás, amely OFF-ra állította az agyam, és ON-ra kapcsolta testem minden porcikáját.

Amikor mozgok, akkor csak Én vagyok és az eszköz, vagy a kínzó, fájdalmas gyakorlat, amelyet végig kell csinálni. Megszűnik tér, idő, külvilág. 

Gondolatokkal megterhelt agyam 1-1 órára végre kikapcsol és megpihen.  Nem kattogok a napi történéseken, nem „stresszelek” a világ és saját gondjaimon: egyszerűen átadom magamat az érzésnek.

Ez egy olyan harmonikus élmény, mely eredménytől függetlenül is jutalomértékű. És éppen ez a lényeg!

A mozgás okozta boldogság, az óra után is valahogy átjárja a testem s egész nap doppingol.  Önbizalmam kétszeresére duzzad, és ilyenkor úgy érzem nincs előttem akadály, Xéna vagyok! és meghódítom az egész világot. :)

Talán költői túlzásnak hat, de bennem őszintén ilyen gondolatok és érzések cikáznak 1-1 edzés alatt és azután.

Ez az a többlet – a nem elhanyagolható alakformálódás mellett - ami miatt egy ideje tényleg része lett a sport az életemnek, s ennek nagyon örülök. 

Mindig is mondták, hogy későn érő típus vagyok, de erre meg azt mondom: jobb később, mint soha!

Egyszóval sportolni jó és bármikor alkalmazható – vénymentes - gyógyír test és léleknek egyaránt!

Eredetileg nem akartam itt reklámozás irányába elvinni a témát, de nem tudom nem megírni, hogy Zita flow-élménye az én kedvenc termemhez, a Flowhoz köthető. Szóval nem csak én vagyok rákattanva a teremre ;)